Egy 8 hetes RCT-t végeztünk 201 túlsúlyos és elhízott felnőtt bevonásával annak a hipotézisnek a tesztelésére, hogy a helyes táplálkozásról szóló nyomtatott anyag és a legalább napi 90 percig tartó rágógumi (n = 102) nagyobb súlycsökkenéshez vezet, mint a csak nyomtatott táplálkozási információk (n = 99).
A kutatások továbbá arra utalnak, hogy a séta közbeni rágógumizás segítheti a fogyást.
Hasznos eszköz-e a rágási tevékenység az elhízás elleni küzdelemben? A 15 rágással összehasonlítva a 40 rágás alacsonyabb energiabevitelt és posztprandiális ghrelin-koncentrációt, valamint magasabb posztprandiális glükagonszerű peptid 1 és kolecisztokinin koncentrációt eredményezett sovány és elhízott alanyoknál egyaránt. Következtetés: A rágási aktivitás javítását célzó beavatkozások hasznos eszközzé válhatnak az elhízás elleni küzdelemben. Az étel alapos megrágása lelassítja az étkezés ütemét, és csökkenti a bevitt kalóriák számát, ami fogyáshoz vezethet.Csökkenti a rágás a táplálékfelvételt? A 16 kísérletből tízben megállapították, hogy a rágás csökkentette a táplálékfelvételt. Öt vizsgálatból három azt mutatta, hogy a harapásonkénti rágások számának növelése növelte a releváns bélhormonokat, kettő pedig ezt a szubjektív jóllakottsággal hozta összefüggésbe.
Célkitűzés: A jelenlegi vizsgálat célja az elhízott és sovány alanyok rágási aktivitásában mutatkozó különbségek összehasonlítása, valamint a rágás hatásának vizsgálata az energiabevitelre és a bélhormon-koncentrációra elhízott és sovány alanyok esetében.
A jelenlegi vizsgálatban a következő hipotéziseket állítottuk fel: az elhízott emberek kevesebbet rágnak étkezési egységenként a nyelés előtt, mint a sovány emberek, a rágási teljesítmény javítása csökkenti az energiabevitelt egy étkezés során, és a plazma bélhormon-koncentrációját modulálja a rágás az elhízott és sovány alanyoknál.
A rágásnak a táplálékfelvételre gyakorolt hatása egyértelműbben bizonyított volt, mivel a 16 támogatható vizsgálat több mint fele, amely a későbbi táplálékfelvételt mérte, a rágásnak a táplálékfelvételre gyakorolt szignifikáns hatását mutatta ki. A hosszan tartó rágás vagy a fokozott orális expozíció csökkentette az élelmiszer-bevitelt akár egy későbbi étkezésnél, akár az ülésen belül.
Az olyan parazita férgek, mint a Schistosoma mansoni (a képen), bizonyos fehérvérsejtek működésének befolyásolásával egészségügyi előnyöket biztosíthatnak gazdájuk számára.Ezekből a változókból a következő rágási kinematikai változókat számították ki: az első harapás kezdetétől az utolsó harapás végéig tartó teljes MD; az átlagos harapásméret, amelyet az étkezés súlyának és a harapások számának arányával határoztak meg; az átlagos harapási arány, amelyet a harapások számának és az MD-nek az elosztásával kaptak; a rágási gyakoriság, amelyet a rágások és az MD arányaként számoltak; és a gramm ételre jutó rágások, amelyet a rágások és az étkezés súlyának arányával kaptak.
A legújabb kutatások szerint a rágási viselkedés befolyásolhatja az energiabevitelt és az energiafelhasználást.A lassú rágás lehetséges hatásainak meghatározására a kutatók 11 egészséges, normál testsúlyú férfit kértek meg arra, hogy három próbát hajtsanak végre: 30 másodpercenként folyékony ételek normál fogyasztása, folyékony ételek fogyasztása, de 30 másodpercig a szájukban tartása a lenyelés előtt, valamint az ételek 30 másodperces rágása a lenyelés előtt.
A tanulmány kiemelte, hogy a jó rágás azáltal, hogy növeli az energiafelhasználást, valóban segíthet megelőzni az elhízást és a metabolikus szindrómát. Összefoglalva, tanulmányunk kimutatta, hogy a kevesebb rágás az elhízás kockázati tényezője.Így az elhízás kezelésének és megelőzésének súlyközpontú megközelítése nagyrészt hatástalan volt. Nem valószínű, hogy a súlycsökkenésre mint a siker elsődleges mérőszámára való folyamatos összpontosítás megfordítja az elhízás elterjedtségének tendenciáit, vagy fenntartható súlycsökkenést eredményez.
Egy új tanulmány szerint az ételek gyakoribb megrágása segíthet az embereknek a testsúlyuk ellenőrzésében.
Bár a tanulmánynak vannak korlátai a kis mintanagyság miatt, nem ez az első, amely összefüggést mutat ki a lassú étkezés és a fogyás vagy a testsúly megtartása között.
Az Obesity című folyóiratban közzétett 2014-es tanulmány szerint az étel csomómentes rágása növeli a szervezet által az emésztés során elégetett kalóriák számát: egy 300 kalóriás étkezésnél körülbelül 10 plusz kalóriát, ami azt jelenti, hogy pusztán a rágás sebességének lassításával havonta körülbelül 2000 plusz kalóriát égethetünk el.
A tanulmány azt is megállapította, hogy az étel alaposabb megrágása növeli a gyomor és a bélrendszer vérellátását, ami segíthet az emésztés javításában és az ételből származó több tápanyag felszívódásában.
A New Sense Research ügyfélkutató cég megvizsgálta, hogy a rágógumi milyen hatással van az emberekre.
Hányszor kell megrágni a nyelés előtt? A szakembereknek sok mondanivalójuk van a rágásról. Az egyik gyakori tanács, hogy nyelés előtt becslések szerint 32-szer rágjuk meg az ételt. A lágy és vízzel teli ételek lebontásához kevesebb rágásra van szükség. A rágás célja az étel lebontása, így az veszít az állagából. Úgy tűnik, hogy a 32-szeri rágás egy átlagos szám, amelyet a legtöbb falat ételre alkalmaznak.A Scientific Reports című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint azonban az étkezési szokások egy másik fontos összetevője is segíthet: az étel lassabb megrágása.
Arra a következtetésre jutottunk, hogy a 8 héten át tartó rendszeres rágógumizás nem segítette elő a fogyást ezeknél a túlsúlyos és elhízott felnőtteknél.
A rágás befolyásolja a bélhormonokat? A szisztematikus áttekintésben szereplő öt, hormonokkal foglalkozó tanulmány közül három azonban azt sugallta, hogy a harapásonkénti rágások számának növelése növeli (vagy elnyomja) a telítettség és az étkezés szabályozásában szerepet játszó releváns bélhormonokat. Az étel elfogyasztásának egyik első lépése az étel megrágása a részecskeméret csökkentése érdekében, mielőtt lenyelnénk.Az extra rágás többek között azért járul hozzá a fogyáshoz, mert az étel alaposabb megrágása lelassítja az étkezés ütemét.
Ezek az adatok arra utalnak, hogy a nyelés előtti rágások számának növelése viselkedési stratégiát jelenthet a táplálékfelvétel csökkentésére, és potenciálisan segítheti a testtömeg-szabályozást. Kulcsszavak: Étvágy; Étkezési sebesség; Élelmiszer-bevitel; Nyelési viselkedés; Rágás.
Hírek; Nemzeti; Tanulmány szerint egyes súlycsökkentő gyógyszerek helyreállíthatják az elhízás által kikapcsolt rákellenes sejteket.
