Zombisejtek jelennek meg az emberi agyban a halál után

Az orvosok ugyan megállapítják a halál bekövetkezésének időpontját, de ma már tudjuk, hogy az élet megszűnése valójában nem egy pillanatnyi változás, hanem egy elhúzódó folyamat végeredménye. Az emberi agy egyes sejtjei például meglepő módon növelik az aktivitásukat, miután meghalunk. Ezek a „zombisejtek” felpörgetik génexpressziójukat, és vitézül próbálják tovább folytatni létfontosságú feladataikat, mintha valaki elfelejtette volna közölni velük, hogy már feleslegesek - olvasható a Novo Sapiens tudományos ismeretterjesztő hírmagazinban megjelent írásban.

Jeffrey Loeb, az Illinoisi Egyetem neurológusa és munkatársai figyeltek rá, ahogy ezek a sejtek makacsul új nyúlványokat növesztenek, és a halál (értsd, a szív leállása) után még órákon át folytatják a feladataikat. „A legtöbb tanulmány feltételezi, hogy az agyban minden leáll, amikor a szív nem ver tovább, de ez nem így van. A megállapításainkra szükség lesz az emberi agyszövetek kutatásának értelmezéséhez. De egyelőre nem számszerűsítettük ezeket a változásokat” – idézte a kutatót az egyetem kommünikéje.

A halott friss agya

Az agyi rendellenességekről – például az autizmusról, az Alzheimer-kórról és a skizofréniáról – rendelkezésünkre álló információk nagy része az agyszöveteken végzett halál utáni kísérletekből származik. Ez a megközelítés kritikus a kezelések keresésekor, mivel az állatmodellekben végzett agyi vizsgálatok gyakran nem hasznosíthatók az embereknél.

A humán vizsgálatokat pedig általában olyan emberek szövetein végzik, akik több mint 12 órája haltak meg. Loeb és csapata azonban (20 beteg epilepszia műtétje során eltávolított) friss agyszöveteket vizsgált. Amikor ezek génexpresszióját a szakemberek összehasonlították a korábban említett agymintákkal, feltűnő különbségeket találtak, amelyek nem voltak életkor- és betegségspecifikusak – írja a Science Alert.

A legrosszabb, ami történhet

A génexpresszióra (a génekben tovább örökíthető tulajdonságok kifejeződésére) vonatkozó adatokat használták, amelyeket később az agy szövettani vizsgálatával alátámasztottak, hogy megértsék a sejtspecifikus aktivitás változását a halál utáni időszakban, szobahőmérsékleten. Míg a legtöbb génaktivitás stabil maradt a csapat által dokumentált 24 órában, az idegsejtek génaktivitása gyorsan kimerült. Legfigyelemreméltóbb, hogy elsősorban a gliasejtek fokozták a génexpressziójukat és a tevékenységüket.

Bár eleinte meglepő, de ennek a jelenségnek mégis van értelme, mivel a gliasejteket, például a hulladékot fogyasztó mikroglia- és az asztrocita sejteket a szervezet cselekvésre hívja fel, amikor a dolgok rosszra fordulnak. A haldoklás pedig a legrosszabb, ami egy élőlénnyel történhet. „Az, hogy a gliasejtek a halál után megnagyobbodnak, nem túl meglepő, tekintve, hogy gyulladásos sejtek, és az a feladatuk, hogy az agyi sérülések, például oxigénhiány vagy stroke után takarítsanak” – mondta Loeb.

A csapat ezután bebizonyította, hogy a gének által expresszált RNS önmagában nem változik a halál utáni 24 órán belül, ezért a mennyiségének bármilyen változását a biológiai folyamatok folytatása kell, hogy előidézze. A frissen izolált emberi agyminták teljes génexpressziója soha nem látott képet ad az emberi agy genomi komplexitásáról, mivel számos különféle transzkripció ezekben még megtalálható, amely már nincs jelen a halálozás után később vizsgált szövetekben a chicagói kutatók tanulmánya szerint.

Csökkenteni a post mortem intervallumot

Ennek komoly következményei vannak mind a múltbeli, mind a jelenlegi vizsgálatokban, amelyekben agyi szöveteket használtak az immunválaszokkal járó betegségek megértésére. Ilyenek például azok a „zombi” gliasejtek, amelyek megduzzadnak, amikor feleslegesen felfalják a haldokló agy környező darabjait. Ám 24 óra elteltével ezek a sejtek is megadják magukat, és már nem lehet megkülönböztetni őket a körülöttük lévő lebomló szövetektől.

„A kutatóknak figyelembe kell venniük ezeket a genetikai és sejtes változásokat, továbbá a lehető legnagyobb mértékben csökkenteniük kell a post mortem intervallumot, hogy mársékeljék a változások nagyságát. A megállapításaink azzal a jó hírrel szolgálnak, hogy ma már tudjuk, mely gének és sejttípusok stabilak, melyek bomlanak le és melyek növekednek az idő múlásával. Így a post mortem agyi vizsgálatok eredményei jobban megérthetők lehetnek” – magyarázta Loeb.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Halálra gázolták a közútkezelő egyik forgalomirányítóját Somogyban

Lopni akart a perselypénzből

Többen is látták, hogy a fiatal nő ki akarja rabolni az idős férfit, mégsem segített senki

Az utasok kezéből lopta ki a telefont az 1-es villamoson a tolvaj – videó